2014. július 27.

Summer


Sziasztok kedves olvasóink!

 Lehet megint szidni minket, fikázni, esetleg többi ilyen dolog, de a blog egy kicsit megy szünetelni, mivel a társírónőmmel nyaralni megyünk és nincs időnk írni, hanem kétnaponta írunk egy-egy mondatot, így inkább arra döntöttünk, hogy mi is szeretnénk élvezni a nyarat, mint mindenki más, barátainkkal, családunkkal vagyunk a csodás napsütötte, esős napokon.   Mivel mindjárt itt az augusztus, utána már iskola, de még nyár van! Szóval, nem leszünk itthon, talán augusztus közepe fele lesz már rész, esetleg hamarabb, írunk, ahogy időnk engedi! :) Reméljük ezért nem utáltok minket, de nektek is jó nyaralást kívánunk! Puszil titeket Niki és Enchil!
 Reméljük itt lesztek velünk, amikor a blog visszatér a nyaralásból! :) Köszönjük! :)

2014. július 17.

Tizenhetedik fejezet


Jemina szemszöge


image
Reggel az ébresztő éles hangjára keltem. Bár már előtte 2 órája fent voltam, hiszen a sok alkoholtól hánytam, forgott velem az egész világ, de ebből a legrosszabb, hogy a fejem csak úgy sajgott, mintha valaki agyon vert volna. Kómásan keltem ki az ágyból, hogy időben elkészüljek, de sok érzelem gyűlt össze bennem, harag Dan iránt, hogy úgy ott hagyott, félelem, mert nem tudom mi volt a srác és köztem, vagy hogyan kerültem haza, minden tiszta homály. Magamra engedtem a vizet, ami végigfolyt meztelen testemen, gondolatok ezrei cikáztak a fejemben, de amit nem tudok elviselni, hogy Dan csak úgy ott hagyott azzal az idegennel. Kiléptem a zuhanyzóból, s a tükörről letöröltem a párát, hogy lássam az arcomat, de nem kellett volna. Sminkem elfolyt a víz miatt, szemem is eléggé karikás volt, ajkaim fel voltak repedezve. Letakarítottam a sminket, majd egy újat tettem fel, így elrejtve a másnaposság nyomait. Elővettem a nyugtatóimat, mert kezdtem rosszul érezni magam. Bevettem kettőt, hogy valamennyire lenyugodjak, majd gondosan elrejtettem, nehogy édesanyám észrevegye.


*

- Jól vagy kicsim? - tette kezét a vállamra anya.
- Persze, csak ez az időjárás, egyszer esik, utána meg süt - forgattam meg a szemeim. - Szervezetem nem nagyon bírja - húztam el a szám.
- Jól van. Vigyél magaddal fájdalom csillapítót, ha nagyon fájna a fejed! - mosolygott rám kedvesen, amit én is viszonoztam.
- Akkor megyek suliba, szia anya - adtam neki puszit.
- Rendben, ma későn jövök haza, apád pedig elutazott, szóval valamikor jön - mondta halkan, s az arca, mintha szomorkás lenne, de szerintem a fáradtság miatt látom.
- Holnap találkozunk, szeretlek - intettem, majd kiléptem az ajtón.
Élveztem, ahogy a hideg levegő megfújja a hajamat, s közben arcon csap az esővel keveredett szél, így kicsit kipirult arcom a hidegtől, de élveztem, mert belülről felforrt a fejem, ezzel így kicsit lehűltem. Cipőm halk dobogását lehetett hallani a korai reggel, elvégre egyik diák se megy be ilyenkor a suliba, de én továbbra is folytattam a hagyományt. A parkolók tele voltak kocsival, s az iskola csengett az ürességtől, amit nem értettem, hisz az órám még csak 7:13-at mutatott.
- Jó reggelt, kisasszony! - szólt rám haragos hangon a portás.
- Önnek is - biccentettem rá.
- Tisztában van vele, hogy már negyedórája elkezdődtek az órák? - tolta fel a szemüvegét.
- Mi? - tágultak ki a szemeim. - Az lehetetlen, hisz még csak most múlt hét óra - ráncoltam össze a szemöldököm, mire a fickó a digitális órára intett, ami egy órával előrébb járt.
- Háromtól várom önt is az elzáráson - fordult vissza a gépéhez, mire én megrántottam a vállamat, majd tovább mentem a terembe. Kopogtam hármat, mire hallottam a tanárnő hangját, így óvatosan nyitottam be.
- Jó reggelt, Miss Keys! - fordult felém a kémia tanárnő, és vele együtt az osztály is. Valaki megkönnyebbült, hogy látott, Justin és Dan, viszont voltak, akik lenéző pillantást küldtek felém, és olyan is megakadt, aki lelkesen integetett nekem.
- Jó reggelt! - köszörültem meg a torkom. - Elnézést a késésért, de édesanyám kocsijával történt valami, s a busz elment - néztem a cipőmet.
- Rendben, akkor pakoljon le és fáradjon a táblához - ült le a székébe, közben valamit firkált.
- De miért? Nem sokat késtem - kérdeztem meglepődve.
- Tudja, aki késik, felel. Önre is vonatkozik - mondta ingerülten.
- Sokkal több jegyem van, mint a többieknek és tiszta ötös vagyok. 15 percet késtem, nem hiszem el - vágtam le a táskámat a padomra.
- Most azonnal fejezze be! - kiabált rám. - Nem értem, hogy miért változott meg ennyire, de nem is érdekelnek a tinédzser gondjai. Tudja mit? - állt fel. - Nem is kell kijönnie a táblához, egyes! - mondta ki, mire én ledermedtem.
- Elfér a többi ötös közt - mosolyogtam rá gúnyosan, szinte már lángokban állt a tanár feje.
- A szülei mesélték, hogy melyik főiskolára szeretne menni, ahol a legrosszabb jegy maximum egy darab négyes? De kétlem, hogy maga bukással, esetleg kettessel bekerül oda - mosolygott rám, szinte élvezte, én pedig szó nélkül foglaltam helyet.
  Az óra unalmasan telt, nem is írtam semmit a füzetbe, mert az elalvás ellen küzdöttem, ami nagyon nehezen ment. Ahogy megszólalt a csengő, úgy állt fel mindenki. Senki nem várta meg, hogy befejezze a mondatát a tanár, köztük én se. Mindeközben gyilkos pillantásokat vetettem Dan felé, aki nyitotta a száját, de én addigra kint voltam a folyosón. Kivettem a következő órára való cuccokat, majd átsétáltam abba a helyiségbe, ahol leszünk. Gúnyos mosollyal sétáltam el a padok közt, közben Biebert és Lucy-t néztem, ahogy a lány a fiú ölében ül, Justin pedig látványosan szenved.
- Palmer, elhiszem, hogy ennyire nagy a szexuális éhséged, de jobbat is találhattál volna - néztem szórakozottan rájuk.
- Inkább kussolnék a helyedben! Nem engem akartak megbaszni a sarkon. Várj! - tette kezét a szája elé, ezzel is megadva a hatást. - Te alapból ott dolgozol, bocseszka - rántotta meg a vállát, s folytatta a beszélgetést.
- Ne magadból indulj ki! - forgattam meg a szemeim, végül helyet foglaltam a széken. Behunytam a szemeim, hogy addig is pihenjek, elvégre eléggé kikészített a tegnap. Azonban megérte, mert jól éreztem magam, bár Dan most se volt a terembe, de jobb is, hisz nem voltam rá kíváncsi. Aki ott hagyott egy idegen fiúval. Felültem normálisan a székbe, Justin pedig sétált kifele a teremből, persze ezt se hagyhattam szó nélkül.
- Bieber, annyira kell wc-re menned, hogy előtte már lehúzod a nadrágod? - néztem rá egy pimasz mosollyal. Ő csak tovább ment, mintha meg se hallotta volna. Többiek megvetően néztek rám, kivéve azok, akik fentebb akarnak jutni, ők mellettem ékeskedtek, s nevettek a beszólásomon.
- Hol van Dan? - néztem a lányokra.
- Ha jól láttam, akkor a kémia tanárral beszél, mert bukásra áll - rebegtette meg a pilláit az egyik.
- Értem - csavartam meg az egyik tincsemet.
- Hé, miért nem baszattad meg magad azzal a sráccal? - vihogott Kelly.
- Miről beszél? - néztem a lányokra, de ők nem szólaltak meg. Most ezt vehettem annak, hogy ők se tudják, esetleg elhallgatnak előlem valamit. Nos, ezt nem is tudtam meg, mivel becsengettek, a terembe pedig mindenki nagyon, de nagyon lelkesen várta a matek órát.
  A tanár csak úgy diktálta a szabályokat, amit talán mindenki írt a füzetébe, de én csak firkáltam a kockás lapra. Semmi kedvem nem volt itt lenni a suliba, főként, hogy mindenki olyan furán néz rám. Persze az állapotom se volt a legjobb, így másnaposan, ezek a gondolatok keringtek az agyamban, amikor a tanár hirtelen rácsapott az asztalomra, mire elejtettem a ceruzám.
- Talán tudja ezeket a fogalmakat fejből, hogy nem írja, amit diktálok? - nézett rám haragosan.
- Ööö, otthon megtanulom - itt mindenki nagy nevetésbe kezdett.
- Rendben. Holnap felelni fog mind a 15-ből - folytatta az órát. Remek, mai napom egy igazi katasztrófa!
- Psszt! - sziszegett valaki mögöttem, mire unottan fordultam Daniel felé.
- Mi van? - kérdeztem lekezelően.
- Mi történt veled? - ráncolta a szemöldökét.
- Uh, hirtelen érdekel, hogy mi történt velem? - tettem számra a kezem, mintha meglepődtem volna.
- Itt még csata lesz! - röhögött fel Bieber.
- Olyan fejjel, mint a tied, nem szólalnék meg - mosolyogtam gúnyosan Justinra.
- Fejezd már be, Jemina! - csattant fel Dan.
- Uh, újra éledt a meleg páros? - néztem rá idegesen.
- Vegyél vissza! - fúrta tekintetét mélyen az enyémbe, megdöbbentve meredtem el a kék szemeibe, már beszélni akartam, de a tanár most is beleszólt.
- Keys, Bieber, James! - kiáltott ránk. - Nyomás az igazgatóiba, erre az órára igazolatlant kaptok!
- Tanárnő! Nincs is bent az igazgató - háborodott fel Justin.
- Menjetek kifele az órámról! Ha öt percen belül nem vagytok a tantermen kívül, beírok nektek egy szaktanárit! - ordibált vörösödő fejjel.
Pulzusom egyre jobban emelkedett, hisz én sose csináltam ilyet, külsőleg akartam megváltozni, nem belsőleg. Csak ne tudják meg a szüleim, csalódást okoznék nekik. Remélem a kémia tanár nem gondolta komolyan, hogy megbuktat, hisz oda lenne a karrierem.
- Minden a ti hibátok! - vettem nagy levegőket, immár a folyosón.
- Állj már le, már tök mindegy, nem? - nézett rám idegesen Dan.
- Nem, nem mindegy. Ugyanis oda a főiskolám, ami a te hibád! - mondtam hangosan.
- Oké, talán az is az én hibám, hogy barna a szemed és nem kék? - nevetett fel cinikusan.
- Ha tegnap nem tűnsz el, akkor emlékeznék arra, hogy hogy kerültem haza - kaptam fel én is a vizet. Csengő is megszólalt, így a diákok kikerültek minket, de olyanok is voltak, akik megálltak, hogy megnézzék az egész veszekedést.
- Nem kellett volna elmenned, mondtam, hogy maradj ott - emelte fel a hangját.
- Ott voltam, sokáig, de te akkor se kerültél elő. Ne fogd rám, mert minden a te hibád! - dobbantottam egyet a cipőmmel.
- Oké, fejezzük be, mert ennek semmi értelme, mind a ketten hibásak vagyunk - mondta nyugodtabban.
- Ennyi? - tártam szét a karomat.
- Jemina, fejezd már be, nem raboltak el! Mit parázod túl? - szólt közbe Justin is, aki eddig a telefonjával szórakozott.
- Te meg minek szólsz bele? Nem voltál ott tegnap este, nem tudod, hogy mi történt. Maradj csendben, mert senki nem kíváncsi rád! Itt téged mindenki utál, ki nem állhatnak, csak nyaliznak neked, mert helyes vagy, de olyan hülye vagy, hogy még szerintem szorozni se tudsz. Veled csak azért barátkoznak a srácok, mert így könnyebben kapnak csajt és még hírnevet is maguknak. Csajok meg csak a szex miatt, mert állításuk szerint helyes vagy - néztem rá fájdalommal és dühvel. Mindenki megszeppenve figyelte a jelenetet, senki nem mert közbeszólni. - Látod, igazam van, senki nem kel a védelmedre - nevettem fel, majd vállát meglökve sétáltam el mellette, de megfogta a karomat, így visszacsapódtam a mellkasának.
- Tudod, nem sokat tudsz rólam. Nem olyan biztos, hogy nem védene meg senki - kuncogott fel. - Hidd el, hogy mellettem többen vannak, mint te melletted - suttogta a fülembe, amitől a hideg járta át a testem. De nagyon jól tudtam, hogy igaza van, ami fájt ott belül, de természetesen ezt nem mutattam. Már csak arra lettünk figyelmesek, hogy mindenki suttogva néz a bejárati ajtó felé, ahol Max bukkant fel, Justin pedig erősen húzott magához közel, s derekamat átölelte, mintha megvédene tőle. Vele beszéltem tegnap, amikor Dan eltűnt. A srác arca enyhén ütés nyomokkal volt tele, amit nem értettem.
- Oh, drága Max barátom - állt elé Daniel. - Tegnap nagyon jól érezted magad? - lökte meg. - Mondd, jól elszórakoztál volna, igaz? - még egyszer meglökte. - De most mi is jót mulatunk - fogta meg a pólóját, majd a szekrénynek nyomta.
- Maradj itt, ne mozdulj! - nézett a szemembe Justin, de amúgy se mentem volna el, hisz szerettem volna megtudni az okát, hogy miért vitatkoznak.
- Dan, állj le, ha most megütöd, akkor kirúgnak, tegnap elintéztem elég rendesen - húzta el őt onnan, Max pedig gyorsan elszaladt.
- Mi? Te voltál? Hálával tartozok neked, köszönöm - fogta meg a kezét, és egy vállöklöst adtak egymásnak.
- Mi történt? - mentem hozzájuk. - Várj, tudom! Elsőnek Maxszel feküdt le a csaj, utána veled. Az egoizmusod nem bírta elviselni igaz? - kezdtem el nevetni.
- Tegnap majdnem megerőszakolt - szűrte ki a fogai közt Dan, mire én meglepődve néztem rá.
- Mi? Nem, az nem lehet - támaszkodtam neki a szekrénynek, majd nagy levegőket kezdtem venni.
- Pedig de, szóval legalább ma szállj le rólam - mondta Justin, de én nem tudtam rá figyelni, mert kezdtek jönni elő a pánik jelei. Remegtek a kezeim, lábaim, nehezen tudtam levegőt venni, közben a két fiú beszélt nekem, de nem tudtam rájuk koncentrálni, látásom homályosodni kezdett, így ott hagyva őket futottam a könyvtári mosdóba, oda sose szoktak járni.
Berohantam a mosdóba, majd az egyik fülkét magamra zártam. Lehajtottam a wc tetejét és arra szórtam a táskám tartalmát, hátha hagytam benne a gyógyszerből. Kezeim annyira remegtek, hogy alig tudtam matatni a sok cucc közt, sajnos csak az üres doboz volt a sok könyvek közt. Sírni kezdtem, hisz annyira zavart, hogy újra kezdődtek a tünetek. Ha most nem veszek be valamit, elájulok - gondoltam. Eszembe jutott, hogy anya adott reggel fájdalomcsillapítót, gyorsan kivettem a kabátom zsebéből, és már be is kaptam, majd leöblítettem vízzel. Haza kellett mennem. Összepakoltam a cuccaimat, arcomat megmostam vízzel, jelenleg nem érdekelt a sminkem. Leültem a földre, és vártam, hogy becsengessenek.

*

Törökülésben ülök az ágyam közepén, 20 perce a tegnapon merengtem, de semmi nem jutott eszembe, hiába erőltettem meg az agyamat, csak annyira emlékszek, hogy ittunk és táncoltunk, többi emléket sötét homály fedi. Próbáltam tanulni a matekot, de nem ment, valahogy kiszállnak agyamból a betűk. Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én képzelem, megakartak erőszakolni, Bieber segített rajtam, ő? Nehéz elhinnem, hogyan történhetett ez az egész, hisz tudom, hogy nem ittam annyit, valami más van mögötte, legszívesebben most felhívnám Dan-t, de haragszik rám, pedig nagy szükségem lenne rá. Lehet felhozom a témát anyunak, hogy fogadjon fel egy kedves idő bejárónőt, neki elpanaszolnám magam. Hátradőltem az ágyamon, s engedtem, hogy elnyomjon az álom.

Csengő vékony idegesítő hangjára keltem fel, mindig is utáltam a kornyikálást, mert megsüketülők a vékony hangjától. Hunyorogva lépkedtem le a lépcsőfokokon, szerencsére nem estem el, majd félig csukott szemmel nyitottam ajtót, ahol Dannel találtam szembe magam.
- Felébresztettelek?- jött be mellettem, egyenesen a hűtőt célozta meg, ami nem meglepő számomra.
- Igen fel.- dörzsöltem meg a szemeim.
- Ideje volt.- mondta teli szájjal, szerintem pizzát evett.- Lassan 5 perce itt nyomom folyamatosan a csengőt, rengetegszer hívtalak, sms-t is hagytam neked.- mondta már lenyelve a falatokat.- Azt hittem, hogy megint csináltál magaddal valamit.- fúrta tekintetét az enyémbe.
- Most viccelsz?- nevettem fel, bár a nyugtatok miatt aludhattam ennyire mélyen.
- Nem!- csapott a konyhapultra.
- Miért jöttél?- néztem rá unottan.
- Ha így beszélsz velem, mindjárt elmegyek, komolyan.- állt fel.- Azt hittem, hogy begyógyszerezted magad, hisz egész nap kerestelek, aggódtam érted, de ha téged nem érdekel, engem se.- mondta dühösen, majd az ajtó felé kezdett menni.
- Várj! Ne haragudj, teljesen igazad van.- fogtam meg a karját.
- Még szép, hogy igazam van! Eltűntél a suliból, kurvára aggódtam, féltettelek.- mondata végét halkabban mondta.
- Tudom, én..- túrtam a hajamba, majd egy könnycsepp kigördült a szemeimből, amit ezrek követék, s hirtelen muszáj voltam megölelni őt, szükségem volt rá.- Igazad van.- fúrtam fejemet a nyakába, ő pedig erősen szorított testéhez, könnyeim meztelen bőrére folytak lefele, ami fekete nyomott hagyott maga után a sminknek köszönhetően.
- Shhh!- puszilt bele a hajamba, majd erősen magház húzott. Percekig voltunk így, jól esett, hogy itt van velem, még ha én bunkón is viszonyultam hozzá, de ő felkeresett, nem szart le, ami nagyon jól esik tőle.
- Köszönöm, mai napot meg sajnálom, egyszerűen a másnaposság ezt hozza ki belőlem.- váltam el tőle és a könnyeimet töröltem le, de nem kellett volna, mivel tiszta maszatos lett az egész arcom.
- Jól van, elfelejtsük egy kis csoki mellett.- puszilt meg.
- Rendben.- nevetve töröltem meg az arcomat.
- Addig én felmegyek és választok valami filmet, míg te elő keresed az édességeket.- kacsintott rám.

Túl sok kajával pakoltam meg magam, barátomnak felkiabáltam, hogy jöjjön le nekem segíteni, de szándékosan nem tolja le a hátsóját, esetleg már elkezdte nélkülem a filmet, így kénytelen voltam én magam felsétálni a lépcsőn.
- Dan, itt kiabálok neked, mint egy őrült, direkt játszod a süketet?- léptem be a szobába, de ő csak haragosan állt fel és szinte a képembe ordibált.
- Mond, te normális vagy?- mutatta felém a nyugtatós dobozokat.
- Hogy kerültek hozzád?- néztem a kezében lévő dolgot, ami számomra a menedék.
- Nem az a lényeg, bassza meg!- dobta az ágyra.

Álltam előtte, agyam mindenek kavarodhat, másodpercek alatt kell egy frappáns választ adom, mivel ha perceket adnék magamnak, rájönne, hogy megint hazudok neki, nem lehetek vele őszinte, mert akkor egy szakemberhez küldene, nekem meg nem kell még az is, főként, hogy a szüleim összetörnének, hogy a mintás lányuk egy beteg ember, bár szerintem nekem semmi betegségem nincs, csupán nyugtató, nincs nagy kára, arra nem lehet rászokni, mint a drogra.


_________________________________________________________________________

Sziasztok!

Itt Enchil jelentkezik. Akkor kezdeném az elejéről.

Rendben, egy kedves Mérges olvasó, Felháborodott olvasó.. Aki igazából egy személy, csak még több névvel kifejezi, hogy mennyire haragszik ránk, rendben, de okkal hozzuk SAJNOS ilyen későn a részeket, mivel nekünk is van magánéletünk, tinik vagyunk, kisebb-nagyobb problémákkal, esetleg okkal hozzuk ilyen későn a részeket, de legalább itt vannak. Tessék, le lehet iratkozni, senki se erőszakkal tart itt. Ha Justin kb pár hónappal csúszik a kislemezével, akkor már nem szereted és minden közösségi oldalról unfollowod? Jó, ez nem olyan nagy dolog, mint Justin Bieber, de akkor is! Gondolkozz ember! Niki, szegény kórházba jár, de nem panaszkodik itt, hanem minden erejével ide és a másik bloghoz is ír! Szerintem aránylag eléggé hosszú részeket hozzunk, de akkor én mostantól fele annyit, mint eddig.
  De szeretném megköszönni a többieknek, akik kitartóan várnak, s még olyan aranyosak, hogy írnak is komit a részhez, ők az IGAZI olvasok, ők az IGAZI Belieberek!!
 Elnézés ezért a kisebb kirohanásért, de nem nagyon díjazom az ilyeneket.
  Ez a rész most egy kicsit nyugodtabb, de ne féljetek, nem sokáig ilyen nyugisak a körülmények! Remélem tetszett nektek. xx Enchil!  

2014. július 3.

Tizenhatodik fejezet

Sziasztok! 
Olvassátok el!

Rettentően sajnálom, sajnáljuk, hogy ennyi hét eltelt, és nem hoztunk részt. Ennyi hét alatt hozhattunk volna minimum 4 részt. Tudjuk, tisztában vagyunk vele. 
Elhiszem, hogy most haragszotok, és mérgesek vagytok, ugyanis olvastam a chatet, ami egyáltalán nem büszkélkedett szép szavakkal. Nagyon sajnálom!!! :( 
Ezer bocsánat Nektek, Olvasóknak, és Enchilnek, Társírómnak! 
Tudom, most mindenki haragszik rám, de nem tudjátok, hogy nem sok időm volt, ugyanis júniusban is kórházban voltam, és még mindig járok, aztán majd megint lesz műtétem. Zűrzavaros az életem, De ennek ellenére én nem szeretnék kiszállni a blog írásából. Mérhetetlenül megszerettem ezt a blogot, mint egyik író, nem tudnék elválni tőle. Kérlek titeket, hogy bocsássatok meg nekem! Próbálom magam szorgalmasabbá tenni, és próbálok a hozzáállásomon is javítani. A napi életben meg faragni a személyiségemen, külsőleg és belsőleg is. Sajnálom, hogy ennyire nem figyeltem oda. Mindig eszembe volt, hogy olvasnátok már a következő fejezetet, és gondoltam Rátok. 
A résszel kapcsolatban, múltkor véletlen nyomtam rá a Közzététel gombra, pedig csak a Mentésre akartam rákattintani, mert még nem volt megírva a fejezet, ezért meg ne haragudjatok, vagy legalább ezért Ne! :/ 
Tudom, hogy nem fogtok most kommentálni, mert úgy vélitek minek, holott ti vártatok a részre, minek kell kommentárt írni. Ez fájdalmas lesz, de majd túlélem valahogy. Ha pedig hagytok megjegyzést, ezer hálám megáld titeket. ♥ 
Nos, csak reménykedni tudok, hogy nem utáltatok meg annyira, és Enchil sem - ez CSak az én hibám, nem az övé(!!!) -, és jó lett azért a rész. Még egyszer ezer meg ezer bocsánat! :(
Jó olvasást! Niki
______________________________________________________________________

Justin szemszöge

A napom eléggé furán telt, így gondoltam, soha nem árt meg a bulizás. Persze a mai nap estéje is tombolásra volt ítélve. Az este egyedül indultam el. Lucy hisztirohamot kapott a mai naptól, amit ő rosszullétnek nevez, ezért nem tartott velem. Nem is bántam, mivel nem kellett a nyavalygását hallanom. Az első bulizóhelyre, ahová betértem ott voltak a srácok a bandából. Mivel meguntuk a lapos zenét, áttértünk egy házibuliba. Sok ember volt és a pia sem szenvedett hiányban. Kivételesen most csak a fiúkkal ittam. Természetesen bámultam a dögösebbnél dögösebb lányokat, akik szűk, rövid ruhákba bújtak. A látvány a helyiségben valami irtó gerjesztő volt. Fogalmam sem volt kinek a partijára tévedtünk ide, de eléggé jóra szervezte meg. Mivel kaptunk mindannyian egy sms-t a haverokkal, így ide vettük az irányt az olcsó, eseménytelen, partinak nem nevezhető esti összejövetelről. Miközben a nappaliban iszogattunk, éreztem, hogy valaki éget a tekintetével. Kinéztem a nagy erkélyre, s ott volt az a személy, aki engem figyelt. Egy fekete hajú, nálam egy-két évvel idősebb lány lehetett. Épp a barátnőjével beszélt, de a fejét mindig felém irányította, s engem szuggerált. Mikor azzal szembesült, hogy kiszúrtam, és én is nézem őt, lehajtotta szégyenlősen a fejét, aztán elnevette magát. Gondoltam, ha ennyire zavarba jött attól, hogy csak viszonoztam pillantását, és egyfolytában rám szegezi tekintetét, megér egy próbát. Természetesen nem voltam tapintatlan, fejemet visszafordítottam a haverok felé, akik épp koccintani készültek, bár azt már nem értem el, hogy mire. Megbillentettem a poharamat a szám irányába, s abban a pillanatban le is nyeltem a tartalmát.
- Héj, srácok! Én most megyek, mert dolgom van - jelentettem ki a csapatnak, ez alatt pedig letettem a poharamat az asztalra. El is indultam, de nem tehettem meg öt lépést, egyikőjük megszólalt.
- Figyeljétek! Biebs csajvadászatra indult - kiáltotta el magát, aztán mindannyian elnevették magukat. Kiléptem az erkélyre, ekkor a fekete hajú szépség barátnője elindult befelé. A célpontom pedig háttal volt a korlátnak, s tekintete megint rajtam cikázott. Határozott léptekkel odaértem hozzá, mellé léptem, s felé fordulva megálltam.
- Szia! - köszöntem neki mosolyogva. - Nem zavarlak?
- Hello! - mosolyodott el, s velem szembe fordult. - Dehogyis! - vágta rá gyorsan.
- Amúgy Justin vagyok - nyújtottam a kezemet, amivel vártam az ő nevére és a kis kacsójára.
- Sarah - nyújtotta elpirulva a kezét, amit óvatosan megfogtam, és illedelmesen csókot nyomtam rá.
- Sarah, hogy érzed magad? - érdeklődtem figyelmesen, miután elengedtem kezét.
- Köszönöm, jól! - tűrte hátra hajtincsét.
- És hogy lehet egyedül egy ilyen szép lány? - kérdésemet bókkal körítve tettem fel.
- Hátha maradsz, mindjárt nem vagyok egyedül - nézett fel szemeimbe.
- Ohh, akkor ez esetben menjünk táncolni! - mosolyogtam ravaszan. Kivettem kezéből a pezsgős poharat, leraktam egy asztalra, ami a közelünkben volt, s megragadtam a kezét, ezzel magammal invitáltam az őrjöngő tömegbe. Mivel a lámpák helyébe színes diszkófényt villogtattak, és mellé még füstöt is fújtak, a dj-s pedig már megérkezett, bár nem gondoltam volna, hogy ilyen vad lesz a buli, mégis fenomenális összhangot nyújtott, ráadásul házibuli, nem pedig bulizóhelyiség. Mindenki kiadta magából az összes szuszt, ami csak benne lappangott idáig. Sarah és én sem voltunk másképp, szinte már üvölteni volt kedvem, mégsem tettem, de a tombolást nem hanyagoltam és azt sem, hogy becserkésszem a fekete szépséget. Sarahnak rendkívül bulizhatnéka volt, hiszen egymás után gurította le az italokat, ami nem zavart, mivel annál jobban rázta, és adta magát oda nekem. Ugyanis fenekét állandóan ágyékomhoz dörgölte, fel-le csúszkált rajtam, elég erotikus táncot lejtett le abban az egy órában. Értelemszerűen nemcsak ott álltam, és bambultam, mint egy hülye, részt vettem a kis játékában. Mikor velem szembe fordult, derekánál fogva rántottam magamhoz közel, s azonnal le is smároltam, ami nem volt kíméletes, hanem nyelves csók kerekedett ki belőle. Mihelyst kellőképpen rám mászott a feketeség, és biztos voltam abban, hogy tiszta a pálya, kivezettem a tömegből, s egy nagy fürdőbe tévedtünk be. Azonnal egymásnak estünk. Ő már vette volna le a pólómat, mikor félbeszakítottam.
- Folytassuk nálam, bébi! - nyaltam meg ajkaimat.
- Nem is tudom - húzta az agyam.
- Ezt nem tudni kell, hanem érezni - nyomtam apró puszikat a nyakára, amire a teste megremegett.
- Mi lesz a barátnőmmel? - kérdezte nyögve.
- Nagyon úgy látom, hogy ő is elvan - suttogtam a fülébe, hogy ezzel is felgerjesszem.
- De most nincs kedvem - tolt el magától.
- Bébi, most komolyan itt akarod hagyni Justin Biebert? - kuncogtam fel.
- Justin Bieber? - lettek nagyok a szemei. - Pedig facebookon is követlek téged - pirosodott el.
- Olyan sokat ittál, hogy egy ilyen srácot nem ismersz fel? - kérdeztem nevetve.
- Lehet, de hol is tartottunk? - tapadt ajkaimra.
- Folytassuk nálam, bébi! - mondtam neki újra.
- Benne vagyok - ezzel megfogtam a kezét, és a kocsim felé kezdtem húzni, igaz, hogy fogyasztottam alkoholt, de nem sokat.
Lassan haladtam az autómmal, mivel nem akartam balesetet szenvedni, hisz az kár lenne, mert nem lenne részem, ebben a jó éjszakában, s egy helyes fiúval kevesebb lenne a Földön, így inkább óvatos módra váltottam, ami 10 percnél nem tartott tovább, mert a motor leállt.
- Mi történt? - nézett felém az esti partnerem.
- Kifogyott a benzin, pedig abban a hitben éltem, hogy én feltankoltam, mindegy - rántottam meg a vállam. - Hívok taxit, rendben? - küldtem felé egy mosolyt, mire ő aprót bólintott. Gyorsan elintéztem a telefont, majd kiszálltunk, s kocsimnak nyomva csókoltam a nyakát, hogy addig is élveztessem. Hirtelen befejeztem, mert hangfoszlányokat hallottam a mögöttünk lévő sikátorból, mégpedig Jesmina hangját. Nem akartam hinni a fülemnek, pedig felismertem, az ő sikítása volt az. Míg én bámultam a hang irányába, a feketeség benyúlt felsőm alá, éreztem meleg tapintását kockáimon, mégis hidegen hagyott. Nyakamat is célba vette, amit csókolgatott. Elhúzódtam tőle, mert minél hamarabb közbe kellett lépnem, lehet épp verték Jesmit.
- Most mi bajod? - ripakodott rám a csaj.
- Baszd meg! Nem hallod, hogy sikít egy lány? Te tényleg ennyire süket vagy? - kiabáltam rá.
- És akkor mi van? Biztos most basszák meg először, és nem bírja a fájdalmat - rántotta meg a vállát. - De nyugi - jött hozzám közel, pontosabban a fülemhez, kezével pedig megfogta nadrágom szélét ágyékomnál -, én nem most csinálom először, szóval olyan tempót diktálsz, amilyet csak akarsz - súgta erotikusan a fülembe. Keze már becsúszott nadrágomba, és majdnem rámarkolt büszkeségemre, de nem hagytam neki. Azonnal kirántottam kezét onnan.
- Mekkora ribanc vagy! Tudod mit? - néztem rá szánakozva.
- Nem, mit? - vigyorodott el. Magára se vette a ribanc szót. Biztosan szereti ezt a jelzőt, és már hozzá is szokott. Kis hülye picsa - gondoltam magamban.
- Menj vissza, és dugasd meg magad többször is, másra úgy sem vagy jó! Hülye kurva! - löktem el magamtól.
- Vissza is megyek - hátrált abba az irányba, amerre a buli van. - Ha már nem tudsz kielégíteni... Majd más megteszi - röhögött.
- Mi van? Mit mondtál? - indultam meg felé idegesen.
- Te tényleg ennyire süket vagy? - utánozta a hangomat.
- Na figyelj csak ide! - kaptam el a kezét, amit erősen megszorítottam. Arcommal a lehető legközelebb férkőztem övéhez. Szemeim vérben forogtak, agyam pedig már elborult. - Még egyszer így mersz beszélni velem, úgy megbaszlak, hogy két hét után se fog elállni a vérzésed! Megértetted? - mondtam normális hangszinten, mégis fenyegetőző voltam. Nem válaszolt kérdésemre, roppant módon beijedt, arca pillanatok alatt váltott át győzelemittasból félővé. - Nem hallom, ribanc!
- I-igen - bólogatott hevesen.
- Takarodj! - löktem rajta egy kicsit. Elindult a buli felé, úgy szedte a lábát, mintha muszáj lenne neki. Bár az is volt. Futótűzként ötlött fejembe a tudat, hogy meg kell mentenem Jesminát. Lábaim futásra iramodtak. Amint látóközelségbe kerültem, láttam, ahogy egy srác Jesmit kínozza. Ruha már nem volt rajta, ott állt kiszolgáltatva annak a rohadéknak fehérneműben. A lány nem tudott mit tenni, zokogott, a srác pedig épp a nadrágjának övét csatolta ki. Azonnal gyorsabb tempóra kapcsoltam, és öt másodperc alatt szeltem át a húsz méter távolságot, ami közöttünk volt. Mihelyst odaértem, letámadtam a szőkés barnát. Megfogtam pólójánál fogva, aztán a falnak nyomtam.
- Mi a faszt képzelsz magadról? - ordítottam a képébe.
- Pont azt. Hallod, már majdnem beraktam neki, minek avatkozol bele, faszfej? - taszított el magától.
- Milyen faszfej? Mindjárt berakom én neked a szádba, seggfej - emeltem fel a hangomat. Megközelítettem, aztán öklöm találkozott arcával. Letepertem a földre, s csak ütöttem. Az orrából már ömlött a vér. Próbált megütni engem, de nem sikerült neki, mert kitértem alóla. Mikor már megelégeltem, hogy nem fog felállni, felálltam róla. Láttam Jesminát a falnál állt, és csak nézett minket, furcsa volt. Elindultam felé, de valami megakadályozott benne. Visszanéztem le a bokámra, és az a köcsög fogta meg a lábam a kezével. Erősen szorította, így ahhoz, hogy elengedje belerúgtam egyet a hasába. Azon nyomban odakapta mindkét kezét. Még egyet belerúgtam oldalába, majd leguggoltam mellé.
- Még egyszer meg ne lássalak, mert kinyírlak. Értve vagyok? - nyomatékosítottam.
- Ah-aha - nyögte ki nehezen, mert alig tudott beszélni.
- Nem aha, hanem igen - szóltam rá, ezzel még jobban kínoztam.
- Igen - mondta rekedtes hangján.
- Rohadt köcsög - köptem le, amint felegyenesedtem. Újra Jesmi felé vettem az irányt, de nem láttam a falnál. Idegesen kapkodtam a fejem, mikor megláttam egy kicsit odébb. Épp a ruhájába próbált belebújni, közben a falnak támaszkodott egyik kezével, hogy ne essen el. Megközelítettem, hogy jobban szemügyre vegyem.
- Jesmi, jól vagy? - kaptam el a kezét, amikor majdnem elborult.
- Oh, Justin! A lehető legjobban - röhögött. Gyanús volt. Ilyen esetben nem szoktak röhögni, és nálam se röhögött, mikor becserkésztem.
- Aha, gondolom - forgattam meg szemeimet.
- Segítesz felvenni? - kérdte, mikor húzta fel magára a ruhát. - Ja, várj! Már nem kell - nevette el magát ismét. Míg pár másodpercig fogtam kezét, éreztem, hogy hideg. Gondoltam egy szál szoknyában fázni fog, így vettem volna le a dzsekim, mikor nem várt esemény következett, ugyanis a hozzám bújt, így a dzseki kicsit befedte. Szorosan kapaszkodott belém, s éreztem szíve gyors dobogását. Fejét pedig mellkasomra hajtotta. Eleinte csak álltam, s figyeltem mozdulatait, ugyanis olyan aranyosan bújt hozzám, mihelyst gondolkodtam, átkaroltam. Héj, Bieber! Te mi a fészkes fenét csinálsz? - szólt belső hangom. Hirtelen elengedtem, levettem a dzsekim, végül ráadtam. Szemeibe néztem, s észleltem, hogy nincs magánál. Hát persze! Így könnyebb lett volna megdöngetni. Az a mocskos gyerek bedrogoztatta. Elindultunk ki az út felé, közben hívtam még egy taxit, mert az előző biztos elment már. Addig a mellettem sétáló lány felvette a földről táskáját, s jött tovább csendben. Nem sok volt, mire kiértünk az útra, ahol kicsit távolabb láttam a kocsimat. Eddig nem csináltak vele semmit, és ajánlom, hogy ne is csináljanak!
- Mi az, Bieber? Olyan csendes vagy - kuncogott hátam mögött Jes. Elmosolyodtam, aztán megfordultam zsebre tett kézzel.
- Miért? Azt akarod, hogy üvöltsek? - vigyorogtam rá az eszméletlen lányra.
- Akár - rántotta meg vállait. - Csak elég unalmas vagy - mosolyodott el kihívóan.
- Unalmas? - kérdeztem, mire bólintott egyet. - Tehát Keys kisasszony! Úgy gondolja unalmas társaság lennék számára? - közelítettem felé addig, amíg pont előtte megálltam. Kezemet becsúsztattam a dzseki alá, s rásimítottam derekára, s még közelebb vontam magamhoz, mire kisebb sóhaj tört fel belőle. Mélyen szemeibe néztem, ő pedig állta tekintetem. Nem bírt megszólalni, ajkai elváltak egymástól. Lassan hajoltam arca felé, egy hajszálnyira voltam tőle. Szabad kezemmel beletúrtam a füle mögötti részen a hajába, mire picit oldalra döntötte a fejét. Ekkor közelebb hajoltam hozzá, s érzékeny pontjára, a füle mögé nyomtam egy forró csókot. Hallottam amint felsóhajt. Következő lépésként lejjebb vittem ajkaimat, és ráérősen nyakára adtam kisebb puszikat. Váratlanul kezeit éreztem meg nyakam köré fonódni. Épp elemeltem nyakától a fejemet, s dudáltak. Hátrafordultam ahol a taxi állt meg az út szélén. Megfogtam Jemina kezét, kinyitottam neki előre az ajtót, végül beültünk.
- Jó estét! - köszöntünk. Elmondtam Jesmina lakcímét, s elindultunk hozzájuk.
- Nézd Justin! - szólt a mellettem ülő lány, közben rácsapott a kezemre.
- Aha, nézem, csak ne ütögess - nevettem el magam.
- Egy csillámpóni - röhögött, s hátradőlt az ülésen. Eléggé bedrogozott a csaj - gondoltam magamban. Úgy körülbelül tíz perc múlva odaértünk a mellettem ülő lány házához, kifizettem a taxit, s nagy nehezen kiszálltunk az autóból. Jesmina kinyitotta az ajtót, ahogy észrevettem senki nem volt otthon, mivel lámpák nem égtek, tv nem volt bekapcsolva. Miközben beljebb mentünk, én kicsit megálltam, és végigpásztáztam a lakás azon részét, ahol voltunk, ez pedig a nappali volt. Mikor elnéztem a lépcső fele, ami az emeletre vezetett fel, észrevettem a barnaságot tántorogni.
- Nem vagy te ebben biztos szerintem - mentem a háta mögé nevetve, eközben pedig megfogtam a derekát.
- Justin, ne csikizz! - húzódott el kuncogva.
- Nem csikizlek, csak segítek felmenni a szobádba - vigyorogtam, ugyanis olyan vicces volt a helyzet. Pár másodpercig csak meredtünk egymás szemébe, aztán a nyakamba kapaszkodott, így mentünk fel az emeletre. Bevezettem a szobájába, ahol leültettem az ágyra. Azonnal hátradőlt, majd megint nagy nevetésbe kezdett. Leguggoltam elé, s lehúztam a cipőt az egyik lábáról.
- Na, Justin! - ült fel, mire felnéztem barna íriszeibe. Két keze közé vette arcomat, majd a fülemhez hajolt. - Te kis huncut! - suttogta, a végén pedig felnevetett.
- Huncut? - röhögtem el magam. Kezeimmel célba vettem hasi tájékát, végül csikizni kezdtem őt. Ismét hátradőlt az ágyon, ezzel húzott magával, ekképpen felé kerültem. Itt abbahagytam a csiklandozást, továbbá Jemina arcát fürkésztem, mely boldogságot tükrözött. Olyan aranyos volt, muszáj volt felkuncognom. Nem olyasfajta, mint Lucyék. Amint eszembe jutottak a csajok, mentálisan felpofoztam magam. Mi a frászt csinálok én itt Jeminával? - kérdeztem magamtól, amely totálisan érdektelen módon fordult meg agyamban. Tüstént leszálltam róla, és elindultam volna ki, ha nem tart vissza.
- Hova mész? - fogta meg a karom, ezt követően fordultam félig vissza felé. - Ne menj el! - jött közelebb kiskutyus szemekkel. - Ígérem, jól fogod magad érezni! - szólt vadítóan. Pár percig vacilláltam, majd beadtam a derekam, s visszamentem az ágyhoz. Egy pillanatig megálltunk az ágy mellett, s abban a pillanatban éreztem meg ajkait sajátomén. Pezsegve csókolt, miközben ledöntött az ágyra, s ráült az ágyékomra. Nem szakadt el tőlem egy levegővételre sem. Kezeit lecsúsztatta szépen lassan az arcomról a vállamra, onnan a hasamra, majd az övemnél állapodott meg. Ekkor váltunk el, Jesmi kicsatolta a szíjamat, aztán lehúzta rólam a nadrágomat. Miután eldobta a ruhadarabot a szoba egyik részére, visszatért ajkaimhoz, amiket mohón habzsolt. Tetszett ez az énje, már beindított, amikor valami történt. Pittyegett a telefonom, mire odakaptam a fejem. Eltoltam magamtól a lányt, aki leszállt rólam, én pedig gatyámért indultam. Kivettem zsebéből a készüléket, s megnéztem a feladót.

Feladó: Daniel 
Szeva, Justin! Ha veled van Jesmina, és látod, hogy berúgott, vagy ha összefutsz vele, akkor ne csinálj vele semmit! Vidd haza! A többieknek is üzentem már, hogy ne csináljanak vele semmit, te pedig pláne ne merj hozzányúlni, mert megkeserülöd, utána pedig soha a büdös életbe nem fogok szóba állni veled!!! 

Amint elolvastam, elgondolkodtam. Én újra jóba akartam lenni Dannel, hiányzott már a legjobb barátom, és ha most lefeküdnék Jemivel, soha nem lennénk már barátok. Eldöntöttem, félreraktam a férfi oldalamat, a telefont elraktam, aztán visszamentem Jesmihez. Segítettem levenni róla a ruhát, ezután magától feküdt le az ágyra. Miközben vetkőztettem őt, szemet szúrt valami. Méghozzá egy vastag, halvány színű könyv vagy napló. Bebújtam mellé, ugyanis kérte, hogy maradjak, így nem tudtam lelépni. Amíg ő átölelt, és a mellkasomra rakta a fejét, addig pörgettem az emlékeimet. Az a napló beugrott. Abba a naplóba írt Jemina a könyvtárba, amikor pedig odaértem hozzá, rögtön elrejtette a táskájába. Vajon mit írhatott bele?

2014. május 7.

Tizenötödik fejezet

Sziasztok, Drágák!
Megérkezett a rész, amint látjátok. Nagyon-nagyon-nagyon sajnáljuk, hogy megint ennyit kellett várnotok az új részre. Remélem az kárpótolni fog Titeket, ha igyekszem a résszel. 1 hét és hozom a részt. Már ma elkezdem megírni Nektek. 
Az ok, hogy a társíróm miért nem jelentkezik, nem lehet netközelben, így én fejeztem be a fejezet végét. Megírom a következőt, Enchil pedig igyekszik a 17. fejezettel, mert addigra már lesz. Köszönjük a kitartásotokat, ezt látjuk a feliratkozókon és az oldalmegtekintéseken. A kommentárokat is, mint mindig, nagyon köszönjük, jól esnek. Nem is tartalak fel titeket a rizsázásommal, mivel én is szégyellem magam, tehát jó olvasást! 
Puszil Titeket, Niki és Enchil
 ______________________________________________________________________



Táskámat letettem a krémszínű fotelembe, s egyből gardróbomat támadtam meg, amit kinyitottam, és felém tárultak az új, divatos ruháim. Eddig tervem remekül haladt, jó érzés volt, hogy nem aláztak meg, hanem én is vetélytárs lettem a lányok szemében, míg a fiúknak egy trófea. Egyik végéből a másikba toltam vállfán a ruháimat. Nem tudtam, hogy mit vegyek fel, valami csinos, de egyben dögös ruha is kellett. Sajnos nem jutottam dűlőre, ezért kedves barátomat hívtam, hogy segítsen a döntésben. Zsebemből előhalásztam a készüléket, s egyből hívni kezdtem Dant, aki másodperceken belül fel is vette.
- Szia Jes!- szólt bele boldogan.
- Hello! Csak szeretném, hogy átgyere, mert kell a segítséged - mondtam egy kicsit aggódó hangon, közben az alsó ajkamat harapdáltam.
- Miért, valami baj van? - lett komoly a hangja.
- Igen. Nem tudom, hogy mit vegyek fel este!
- Ez most komoly? - kezdett nagy kacagásba.
- Nem vicces. Az ajtó nyitva van, várlak! - válasza nélkül kinyomtam a telefont.
Továbbra is a sok ruha közt nézelődtem, de egyszerűen egyik se nyerte el a tetszésemet. Nem akartam kihívót, ám túl szelídet se, szóval e kettő között kellett találnom valamit, ami elég nehéz volt. Remélni tudtam, hogy kedves barátom siet, mert még sok dolgom volt. Hajamba túrtam, mintha most futottam volna le a maratont, úgy vert a szívem. Egyszer csak egy ajtócsapódásra lettem figyelmes.
- Szia Jes! - nyitott be Dan, mire én boldogan megöleltem. - Ennyire hiányoztam? - húzta fel az egyik szemöldökét, mire én csak kuncogtam.
- Mondhatni, hisz teljesen káoszba vagyok ruhatéren - vágtam szomorú arcot.
- Akkor a legjobb emberhez van szerencséd! - fogta meg a derekamat, majd a szekrényem elé vezetett, s beállt mögém. - Akkor ez - tette elém az anyagot, hogy megnézzen benne a tükörbe, ami a szekrényen volt található.
1 óra is eltelt, mire megtaláltuk a megfelelő ruhát, de az is indok, hogy szórakoztunk egymással. Sokszor verekedtünk, ahol én győztem, de persze ő hagyta magát. Egy bézsruhát választottunk, ami a térdemtől egy arasznyira ért, s a közepén egy szép, fekete masni dobta fel a ruhát. Kiegészítők is voltak a ruhához, amit később választottam ki. Kedves barátomnak megköszöntem, hogy segített nekem ebben a feladatban. Végül két puszival távozott a házamból, s megbeszéltük, hogy este jön értem, amit én örömmel méltányoltam.

*
Rendeltem egy kínai ételt, amit majd egy film kíséretében fogyasztottam el. Hamarosan meg is érkezett a rendelt kajám, kifizettem, majd a tv elé helyeztem magam. A műsor nem nagyon kötött le, hisz egész idő alatt a buli járt az eszembe. Mindent jól kell csinálnom, mert akár egy rossz lépés elronthatja a tervemet, ami eléggé kár lenne számomra. Viszont ezek mellett féltem is, hisz nem nagyon fogyasztottam nagy mennyiségű alkoholt, talán a rendezvényeken, ahová apuékkal mentem, de ott is csak pezsgőt és bort, azonban ez teljesen más lesz, mint azok az elegáns rendezvények. Nagy gondolataim közepette el is fogyasztottam a kínait, ami mézes húsból és tésztából állt. Az időre pillantottam, ami 18:29-et mutatott. Felhívtam a kedves fodrászomat, aki kozmetikus és pedikűrrel is foglalkozott egyben.
- Szia Jes! Miben segíthetek? - kérdezte kedélyességgel, hangjából ítélve.
- Hali! Most nagy szükségem lenne rád, ráérsz? - haraptam az alsó ajkamba.
- Még van egy vendégem, de utána igen. Na mi a helyzet?
- Ma este bulizni megyek, kéne nekem hajat és valami sminket csinálni - csavartam az egyik tincsemet.
- Te mész bulizni? Nem is gondoltam volna rólad. Változnak az idők - kuncogott fel.
- Bizony, az idővel minden megváltozik.
- Figyelj! Körülbelül 30 perc múlva ott leszek, neked jó?
- Igen, nagyon köszönöm - mondtam neki boldogan.

*
Tükröm előtt álltam kedves segítőmmel, aki örömmel megcsinálta nekem a sminket és hajamat. El se hittem, hogy én voltam az, hisz 1 hónapja teljesen más voltam, aki csak a könyveket bújta, és nem ment bulizni, de mára már minden más lett. Hajam enyhén hullámos, sminkem pedig csillogó volt, hogy a tömegből kitűnjek.
- Egyszerűen gyönyörű vagy! - mondta halkan Alexa.
- Neked köszönhetően, csodás munkát végeztél.
- De te smink nélkül is csodálatosan nézel ki. Ez csak egy kis plusz, ami feldobja a szépséged! - tette kezét a vállamra.
- Remélem, jó este lesz! - fordultam kedves barátnőm felé, akinek már családja van, mivel jó pár évvel felettem jár. Ő volt az egyetlen, aki akkor is szeretett, amikor még egy senki voltam az emberek szemében.
- Ha nem, akkor majd te jóvá teszed azt a bulit - kuncogott fel.
- Rajtam nem múlik - húztam fel a szemöldököm.
- Na, de én megyek, mert későre jár.
- Rendben, kikísérlek - lassan lesétáltunk a lépcsőn, közben hálálkodtam neki, hogy ilyen széppé varázsolt. Amint a nappaliba értünk, a csengő is megszólalt.
- Akkor szia, köszönök mindent! - adtam neki egy puszit, és az ajtót kinyitva Dannel találtam magam szembe.
- Igazán nincs mit. Sziasztok! Jó szórakozást! - intett egyet, majd az autójával elhajtott.
- Az igen, de csinos vagy! - mért végig, utána körbeforgatott.
- Köszönöm szépen! - pirultam el.
- Piroska, induljunk! - tárta ki karját, amibe belekaroltam.
- Sokan lesznek? - kérdeztem, ahogy helyet foglaltunk a kocsijában.
- Inkább úgy mondanám, hogy rengetegen - nézett rám vigyorogva, de én csak egy halvány mosolyt küldtem felé. Féltem, tartottam a bulitól, hisz csak elsőnek mentem, de ezt kedves barátom is felfedezte rajtam. - Nem lesz baj, melletted leszek - fogta meg a kezemet, amire én is ráfogtam.
- Köszönöm! - adtam arcára egy puszit.

*
Mindenhol csak emberek, füst, s a szagok csak úgy áradnak a helyiségben. Zene a mellkasomban tombolt, mintha belülről áradt volna az üvöltő hang, viszont élveztem is. Fiúk, lányok egymáshoz közel simulva táncoltak, de voltak olyanok, akik már kisebb nemi kapcsolatot rendeztek le egymást között, amit én csak mulatozva néztem. Dan kezemet megfogva húzott valamerre, gondoltam, hogy ne vesszek el a tömegbe. Erősen markolta, mintha az élete múlna rajtam, ő mindig óv, s megvéd. Végül pár perc vívódás után a tömegben megérkeztünk a pulthoz.

- Kérsz valamit? - kérdezte udvariasan. Mivel én nem nagyon ismertem, hogy kinek mit illik inni, csak anyu partiján fogyasztottam pezsgőt, de az is egy korty volt.
- Öm... Nem is tudom, szerintem valami női italt szeretnék - adtam át neki a döntést.
- Értem én - nézett rám nevetve.
- Akkor egy vodkanarancs és egy Daniels-et szeretnék! - adta át a rendelést a pultos srácnak, aki már készítette is az italokat. Szememmel a teret pásztáztam, kerestem Lucy-t, esetleg Justint, de sehol nem fedezte fel szemeim őket, és még a bandájukat se. Mire a pulthoz tért vissza a szemem, addigra már ott volt a kért italom is.
- Koccintás! - emeltem fel a karcsú poharam, ami meg is történt.
- Jössz táncolni? - kiabálta a fülembe, hogy én is értsem.
- Nem is tudom - kortyoltam újra az italomba, ami sokkal keserűbb volt a pezsgőnél, ámde hamar megszoktam.
- Ne kéresd már magad! - kuncogott fel, majd hirtelen csuklómat megfogva vezetett a sok ember közé, akik eléggé közel álltak hozzám. - Gyerünk! - csípőmet megragadva kezdte el mozgatni, amit nagyon mulatságosra véltem felfedezni.

*
Az idő csak úgy telt, ittunk és táncoltunk. Élveztem a szórakozást. Ennél a fiúnál jobb társaságot nem is kérhettem volna magamnak. Később valami bandához csatlakoztunk, akik nagyon szerethetik Dan-t, hisz látszott rajtuk. Én is élveztem az ő társaságukat, mert nagyon szórakoztatóak. Ugyanakkor az egyik fiúval jelentősen elvoltam, kinek Max volt a neve. Nagyon kedvesnek látszott, de azért inkább Daniel mellett maradtam, hisz ki tudja milyen hátsó szándék van ebben a fiúban, óvatosnak kell már lenni. Élvezettel csevegtem a barna, némi szőke hajú sráccal.
- Akkor te Daniel osztálytársa vagy? - karolt át.
- Pontosan. Te honnan ismered őt? - kortyoltam nőiesen a poharamba, amit már harmadjára kértem ki, ugyanis annyira elnyerte ízlésemet.
- Én is abba a suliba járok, egyel lentebb évfolyam.
- Oh, nem is tudtam, de akkor ma is okosabb lettem - vigyorogtam el.
- És én ma is egy szépséget látok - bókolt nekem, ami pírt öntött az arcomra.
- Köszönöm szépen, aranyos vagy - tűrtem hátra az egyik kikandikáló tincsemet.
- Örülök, ha aranyosnak találsz. Mesélj magadról, szeretnélek megismerni! - csúszott közelebb hozzám, ami nekem kissé zavaró volt.
- Mit meséljek? Kérdezz bátran! - küldtem felé egy mosolyt.
- Mi lenne, ha ezt egy újabb itallal folytatnánk? - vette ki kezemből az üres poharat.
- Áh, nem akarom egyedül hagyni Dan barátomat - mutattam volna felé, de ő már eltűnt az ülő emberek közül.
- Ő már nincs itt, gyere - fogta meg a kezem, s a pulthoz vezetett. Remek, most itt unhatom magam ezzel a gyerekkel, de nem leszek bunkó - gondoltam. Enyhén bosszantott, hogy Daniel már nem volt ott, viszont próbáltam ezt nem kimutatni.
- Jól van, akkor igyunk - tettem kezemet az éppen nem a leghosszabb szoknyámra.
- Majd én rendelek neked! - tette le a kezemet, amit felemeltem, hogy a fiúnak jelezzem rendelésem.
- Hát jó - mentem bele döntésébe.
Max rendelt két rövidet és egy-egy koktélt is, minek neve Avalon volt. Jól nézett ki, tetszett, mert színes volt, és a díszítés is remekül megállta a helyét. A rövidet Maxszel lehúztuk bemelegítésképpen, aztán ihattuk a koktélt, ami szintén ütős volt, csakúgy, mint a rövid. Kicsit belefájdult a fejem az alkoholba, ezért vártam, míg elmúlt a fájdalom, aztán elhívtam Maxet táncolni. A sok embert látva eléggé be voltak már rúgva, de azért élvezték a partit. Viszont én odafigyeltem az alkoholfogyasztásomra, mivel nem azért jöttem, hogy leigyam magam a sárgaföldig, hanem, hogy jól kitomboljam magam, amire emlékezni szerettem volna. Mikor befejeztük a táncolást három szám után, Max megszomjazott, s elindultunk vissza a pult felé. Azalatt az idő alatt, míg odaértünk az említett helyhez, Daniel barátomat figyeltem, hátha visszajött már, de miután szemeim nem találták őt, szomorú és egyben ideges is lettem. Leültünk a pulthoz, a velem lévő srác pedig rendelt két piát. Nem arra koncentráltam, hogy mit, hanem Danielre.
- Mi baj van, Jes? - simított a combomra.
- Csak Danielt néztem, itt van-e - könyököltem fel a pultra.
- Nincs semmi baja, biztosan jól van - küldött felém egy biztatómosolyt, majd rásimított arcomra a másik kezével. - Bulizzunk, jó? Elvégre azért vagyunk itt - adott egy puszit az arcomra, amitől kicsit elpirultam, s lehajtottam a fejemet. Közben bólogattam, hogy jól van, bulizzunk. Megittuk a kért italokat, végül visszatértünk a táncparkettre. Max végig szórakoztatott, roppantul jól éreztem magam. Persze becsiccsentettem, de tudtam, hogy hol vagyok, mit csinálok. Körülbelül egy óra elteltével elindultam ki a tömegből, Max pedig követett. Kifutottam előle a helyiségből az utcára, és nevetve álltam meg kint. Mikor kiért, odajött, majd megcsikizett. Amint elengedett, elfutottam előle. Végig nevettem, kedvem felettébb volt pazar. Ezt követően áttértünk egy másik utcába, ahol nem voltak, egy-két lámpa adott világosságot azokon a helyeken, ahol állt a villanypózna. Max ugyanúgy nevettetett, a másik pillanatban pedig megálltunk, mert fájt már a hasam a sok röhögéstől. Mikor lenyugodtam, kiegyenesedtem, s két kék szempárral találtam magam szembe. A fiú lassan rásimított arcomra, majd közelíteni kezdett. Hagytam magam folyni az árral, s meglett az eredménye, ugyanis megcsókolt. Nem akartam visszacsókolni, de megtettem. A másik pillanatban azt vettem észre, hogy az utca mentén lévő épületek falának nyom, s vadul kezdi a nyakamat csókolgatni, közben combomat markolássza. Én pedig nem tudtam mit tenni, szemeimből újra folytak a könnyek, amiket azt hittem nem fogok hamar viszont érezni arcomon. De megint meg fog történni az, amit Justin is akart, lefektetnek, majd ott hagynak - gondoltam, és szívem hevesebben vert, mint valaha. Ott voltam kiszolgáltatva, egyedül ezzel a mocskos sráccal. 

2014. március 14.

Tizennegyedik fejezet


Kora reggel keltem fel. Vegyes érzelmek keringtek bennem. Olyan volt, mintha több színt kevertek volna egybe: Mindenféle emóció feljött az érzelmi szintemre. Mikor beléptem a fürdőszobába, és kezdetét vette a készülődés, a hasamat hirtelen bizsergető érzés járta át. Izgultam, mert nagy változáson mentem át. Örültem, hogy sikerült az első tervem megvalósítása. S ezeket követte az alattomosság. Vissza akartam adni azt a fájdalmat mindnek, amiket ők okoztak nekem. De mindezek mellett ott lappangott bennem a kis angyal, ami miatt visszakoztam. Azt súgta, hogy nem lesz jó vége, hiszen a tanárok ki fognak bukni rám a hirtelen jött személyiségváltozásom miatt, ezáltal ronthatok a jegyeimen. Ekkor előrukkolt az ördög is, miszerint sebet kell ejtenem a rosszakaróim szívén. Mivel több érv szegült ellen a kis angyalnak, az ördög oldalán álltam, ha fogalmazhatok így. Bár nem neveztem volna ördögi ötletnek, csak visszakapták azokat a bántásokat, amiket én szenvedtem meg egykor. Míg a gondolatok százfelé cikáztak a fejemben, fogat mostam, lekezeltem az arcomat, majd feltettem egy általános sminket, ami nem volt kirívó, ezzel nem keltettem fel az emberek figyelmét. Lágy színekkel tettem melegebbé, teltebbé arcom kinézetét. Rakoncátlan hajtincseimen fésűvel mentem át, végül szép hullámokat ejtettem meg rajta a hajgöndörítővel. Dudorászva mentem vissza a szobámba, ahol megálltam a szekrényem előtt. Egy pillanatra megtorpantam, amíg a ruháim közt vezettem végig a tekintetem. Furcsa volt a jókedv ennyi gyötrelem után. Mintha az agyam és a szívem kitaszította volna a rosszakat, a fájdalmakat, és felváltott volna mindent pozitívra. Szerfelett különös volt, de tetszett, hogy nem volt gát a napom indításában.

*
Kiválasztottam egy csinos, meleg szettet, amibe belebújtam, vettem fel egy-két kiegészítőt, a ruhámhoz párosított táskába belepakoltam rendezetten az iskolai cuccokat. Tankönyvek, füzetek, tolltartó és a házi dolgozat, ami egy egyszerű mappában volt benne. Végezetül befújtam magam Beyoncé kellemes, finom parfümével magam. Megfogtam a táskámat és a telefonomat is egyaránt. A készülékhez csatlakoztattam a fülhallgatót, kapcsoltam egy zenét és indulhatott is a nap. Lementem anyához, aki a konyhában készítette a finomabbnál finomabb ételeket. Mindig túlzásba vitte a sütés-főzést. Órákat is eltöltött a konyhában, mindenfélét főzött és sütött. Most csak kétféle reggelit csinált, viszont nem voltam éhes, épp ezért csak elköszönni jöttem tőle. Kivettem a fülhallgatót a fülemből, majd közelebb lépkedtem hozzá.
- Anya elmentem - simítottam hátára a kezemet, míg mellé léptem. Hirtelen felkapta a fejét, letett mindent a kezéből, megmosta, megtörölte, majd visszafordult hozzám. Végigmért tetőtől talpig, aztán elmosolyodott.
- Nagyon csinos vagy - mondta, s szemei csillogtak az őszinteségtől. - Megváltoztál, a hajad - folytatta, s megfogta az említett zuhatagot. - Kinek akarsz tetszeni? - lépett egyet hátrébb, és a pultnak dőlt.
- Köszönöm, anya! Nem akarok senkinek se tetszeni, csak változnak az idők, vele együtt én is - vontam meg mosolyogva a vállam.
- Jól van. De tuti, hogy abban a változó időben egy pasi is közrejátszott - dörmögte az orra alatt.
- Anyaaa! - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Csak mondtam - tette fel kezeit maga elé védekezésképpen, hogy ne támadhassak.
- Megyek, szia! - köszöntem el tőle egy arcra puszival és egy öleléssel, amit viszonzott is. Amint kitettem a lábam a küszöbön át, bedugtam a zenét adó fülest a hallószerveimbe, s útnak eredtem. Lábaimat szaporán szedtem az iskolába. Minden egyes lépés közelebb vitt az említett épülethez, ami csak jobban gerjesztette bennem az izgatottságot és a torkomban egyre csak nőtt az a bizonyos gombóc. Ez valamennyire a félelmet tanúsította, ugyanis volt bennem félelem, ezt pedig le kellett gyűrnöm egészen addig, míg oda nem értem. A vegyes érzelmek azért voltak, mert még a szívemben szúrtak az elmúlt napok, hetek történéseinek tüskéi, amiket nem lehetett könnyen elfelejteni és kiszedni. Épp ezért izgultam, hogy magabiztosan fogom-e végigcsinálni. Ugyanakkor kíváncsi is voltam, meg persze boldog is.

*
Körülbelül hét óra negyvenkor bent is voltam. Ekkor már javában szállingóztak a diákok a folyosókon. Ahogy haladtam el mellettük, meglepődötten meredtek rám, volt, hogy összesúgtak, mert nem tudták, hogy én sétálok el előttük. Nem törődve velük bementem az osztályterembe. Ott se volt más a helyzet, ugyanis mindenki rám kapta a tekintetét, akik nem a banda körébe tartoztak. Ők hátul telepedtek meg, mit sem foglalkozva a többiekkel. Viszont magam sem értettem mi volt ennyire megnézendő, épp ezért nevettem el magam. Elindultam hátra felé, úgy döntöttem nem fogok elől szapulni és stréberkedni. Tudok koncentrálni hátulról is. Magabiztos lépteimet nyomon követték az osztálytársaim, én pedig az áldozataimat figyeltem nagy vigyorral az arcomon. Justin arcát nem láttam, ugyanis a barna hajú cafka az ölében ülve eltakarta. Lucy barátnői is ott ültek a körben, a fiúk is ott voltak. Közelebb menve kinéztem magamnak egy helyet, amit gondoltam, meg fogok szerezni. Viszont egy srácot nem láttam, még pedig Danielt. Vajon tényleg mellettem akart állni? E kérdés gondolkodtatott el egy percre, de nem torpantam meg, csak megálltam, mivel Lucy háta mögött voltam.
- Kényelmes a helyem? - köhintettem, ezzel elérve a célom, mindenki rám nézett. Justin is kihajolt, ekkor fedeztem fel túlzottan meglepődött arcát, de a bandatagok arckifejezése sem volt egy kihagyható élmény, inkább nevetésre méltó volt. Nehezen tartottam magam, hogy ne törjek ki nagy kacagásban. Lucy kérdőn szegezte rám tekintetét, e mellé szemöldökei a plafonig szöktek.
- Helyed? De ha már kérdezted, igen. Kényelmes, főleg, hogy Justin van alattam - mosolygott diadalittasan. Azt hitte milyen frappáns beszólást fogalmazott meg.
- A következő szünetben meg majd más lesz alattad - vigyorogtam kihívóan. Mindannyian elkezdtek halkabban nevetni, még Justin és a haverjai is. Persze a szőke agyú lány barátnői ebben nem vettek részt.
- Nem kell irigykedni, mert Justin nem akart tőled semmit - karolta át az említett nyakát.
- Istenem - kaptam szám elé kezemet drámázva. - De sokat vesztettem Justinnal - görbítettem le megjátszásképp az ajkaimat, s rápillantottam a srácra, aki kicsit kínosan érezte magát. - Csak nem ebben az   életben.
- Soha nem lesz a tied, felfogtad? - smárolta le a fiút.
- Menjetek már máshova élvezkedni, ribanc! Senki nem kíváncsi rátok - mondtam tisztán és érthetően.
- Mit mondtál? - kapta fel a fejét.
- Azt hogy takarodjatok a helyemről.
- Te mit képzelsz magadról, kis szajha? - állt fel velem szemben Lucy. Izzott köztünk a levegő, fiúk-lányok egyaránt közeledtek felénk érdeklődve, mi fog kisülni a helyzetünkből. - Azt hiszed, hogy vettél pár jobb göncöt az eddigieknél, már pattoghatsz itt? Ugyanaz a kis szánalmas, stréber lotyó vagy, mint voltál, nem több - fintorgott. Idegesen intézte felém szavait, amik már leperegtek rólam. Egyre erősebbé tett a Lucyval való összetűzésem, ettől boldogabb is lettem.
- Befejezted? - nevettem el magam. Észrevettem, hogy egy kör közepén álltunk, mivel körbevettek minket. Oldalra pillantottam, ahol kiszúrtam Danielt, aki elképedve suttogta a nevemet. - Te ugyanaz a kis ribanc vagy, aki eddig is voltál - bazsalyogtam tovább. - Nem több. Amúgy a sarkon várnak, meddig akarod őket váratni? - fejeztem be. Odaléptem ahhoz az asztalhoz, ahol Justin ült. Nem törődve vele elvettem a kávét tartalmazó poharat. Visszaléptem, ezzel ismét szembe kerültem Lucyval. - És mondtam, hogy menj a helyemről - csendültem fel. - Itt a kávéd - adtam át a kezébe, amire nem számított, így mellkasának nyomtam a poharat, és kicsit megbillent, a koffein tartalmú folyadék egy kis része pedig ráborult ruhájára -, nehogy itt hagyd - kuncogtam.
- Ezt még megkeserülöd, Keys - szűrte ki fogai közt. - Ti meg mit bámultok? Nem hívott ide titeket senki - kiabálta el magát, majd vállamnak ütközve távozott. Mindenki félre állt a lánynak.
- Hát hogyne - vigyorogtam. A többiek is elkezdtek nevetni, mire félig megfordultam, s a felém közeledő Daniel került szemeim elé.
- Mi volt ez? - kérdezte összezavarodva. Nem értette miért voltam olyan kemény és megtörhetetlen, nagyszájú és visszabeszélő.
- Csak szóltam, hogy takarodjon a helyemről - mosolyogtam.
- Ja, hát jó volt a műsor, csajszi! - vigyorgott.
Miután nevettünk egy sort, elfordultam a lestoppolt asztalom felé, ahol Justin vígan ült, és beszélgetett a tőle egy méterre ülő haverjával. Nyugodtan odasétáltam kettejük közé, s Justin felé fordultam. Azonnal rám pillantott, ahogy elálltam a látóterét, és kérdő pillantásokkal illetett meg.
- Szerintem fel kéne emelned a picsád, és odébb menned a helyemről - magyaráztam.
- Kicsit be vagy feszülve, nem gondolod? - nézett rám komolyan, s közben felállt. Nem léptem hátrébb, tehát eléggé a magánszférámban volt. Felemeltem rá a tekintetem, szemével tartottam a kontaktust, szinte már farkasszemet néztünk, ami egy pillanatig tartott, ugyanis nem tétovázott megjegyzéseivel. - De ha szeretnéd, segíthetek rajtad. A fiú mosdó szabad - vigyorodott el kajánul. Megforgattam szemeimet, közben pedig felnevettem.
- Tudod, magadon kéne segíteni, amilyen szerencsétlen vagy a szánalmas próbálkozásaiddal - vágtam vissza neki, mire arcáról lefagyott az a széles mosoly, ami eddig győzedelmesen festett rajta. Arrébb toltam vállánál fogva, majd helyet foglaltam. Kényelembe helyeztem magam, addig a fő kiszemeltem, akit előbb égettem le, eltűnt az osztályból.
- Hova ment Justin? - ült le mellém Dan.
- Elbújt szégyenében - röhögtem. Ez alatt a kis idő alatt annyit nevettem, mint még soha. Jól éreztem magam, s ennek útjába senki nem állhatott.
- Mit tervezel mára? - fordult felém a mellettem ülő srác. Mire szólásra nyitottam a számat, válaszolt helyettem. - Semmit, oké. Akkor jössz velem - mosolygott.
- És hová? - lepődtem meg.
- Azt majd még kitalálom - simított arcomra. Tetszett bársonyos érintése, eszméletlen aranyos volt. Ezt a pillanatot se sokáig élvezhettem, ugyanis a tanár belépett a terembe, s az osztály pedig rendezetten a helyére vonult, még Justin és Lucy is visszajött.
- Szép reggelt gyerekek! - tette le cuccait, majd megkerülte a tanári asztalt, és megállt az első pad előtt. - Új diákunk van? Engem hogy-hogy nem értesítettek erről? - tekintett felém. Körülnéztem, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg rám érti, de mindenkit ismertem, tehát ez csak én lehettem.
- Rám tetszik gondolni, tanárnő? - mutattam magamra.
- Természetesen - bólintott.
- De én nem vagyok új, Jesmina vagyok - kuncogtam.
- Jaj, elnézést! Jesmina, a külsőd miatt nem ismertelek fel, megváltoztál - lágyultak el arcvonásai.
- Dehogy változott meg - szólalt fel Lucy -, ugyanaz a kis álszent stréber - rinyált.
- Palmer kisasszony! Meg tudná mondani miért álszent Jemina? - kérdezte meglepődötten a tanár.
- Ez egyszerű. Szándékosan rám borította a kávéját, és teljesen olyan lett a felsőm - nyavalygott tovább. Mennyire tud hazudni ez a kis szajha - gondoltam. Viszont nem dühítettem fel magam, mivel nagyon átlátszó szövege volt, ami nekem viccesnek és szánalmasnak hangzott, ugyanis ha nem tudott leégetni, akkor próbálkozott a tanárnál.
- Így történt, Jemina? - kérdezett rá Lucy hazugságára.
- Nem, tanárnő. Soha nem tennék ilyet, különben is, a pólója tiszta, jobb hazugságot is kitalálhatnál, Lucy - pillantottam rá nyertesen. Valóban másik felső volt rajta, hisz biztos lecserélte még a mosdóban.
- Nos, szerintem igaza van Keys kisasszonynak, a felsőd elvégre tiszta - csapta össze tenyereit az osztályfőnökünk.
- De tanárnő, tényleg leönt... - próbálta a mentegetőzést, de az említett leintette.
- Nincs de, legközelebb pedig jobban igyekezz, ha be akarod mártani Jesminát - ült le az asztalához, majd belekezdett a tananyagba. Órán csak jegyzeteltünk, és hallgattuk az anyag egy részét, amit épp vettünk. Mikor az utóbbira esett a sor, Daniel elvette a kezem, s rajzolt rá egy szívet, ami szintúgy meglepett, mint az előbbi érintése. Párszor körberajzoltam a mintát, aztán abbahagytam mikor a csengő szólalt meg. Én maradtam a helyemen, barátom pedig kiment. Lucy nyávogó hangja rögtön megcsapta füleimet.
- Justin, gyere már ide hozzánk - a fiú felállt, s elindult a csaj felé, de annyira bámult engem, hogy meg is botlott egy táskába, ami által majdnem orra bukott. Nem volt olyan szerencsém, viszont így is kinevettem, nem halkan.
- Bassza meg! - dobta le magát idegesen. Ezután már csak nevemre kaptam fel a fejem, Dan jött be a nevemet kiabálva.
- Jesmi! - jött felém vigyorogva.
- Mi az? - húzódtak ajkaim széles mosolyra.
- Megvan a mai programunk - telepedett le mellém.
- Na, és? - csillantak fel szemeim.
- Buli lesz este, megyünk.
- De hát holnap suli - kételkedtem.
- És akkor mi van? - vonta meg vállait. - Változni akartál, szerintem ez is beletartozik abba a változásba - mondta.
- Igazad van - láttam be. - Kik lesznek ott?
- Szerinted? Bingó parti lesz - kuncogott. - Amúgy a suli menői lesznek ott.
- De miért hétköznap tartják? - ráncoltam össze homlokom.
- Mert szerintük ez a menő, de most ez engem nem érdekel. Jössz? - tette kezét combomra, majd simogatni kezdett. - Ott lesz Lucy és a többi kutyája - mosolygott.
- Huh, legyen - fújtam ki a bent tartott levegőt.
- Király! Kilencre megyek érted, csini legyél! - puszilt arcon.
- Daniel! - kiabált Justin, aki kissé érdekes pillantásokat küldött felénk.
- Szólj! - pillantott a srác felé.
- Gyere már ide! - intett egyik kezével Bieber. Daniel bocsánatot kért, majd odament haverjához. Addig én elfoglaltam magam, mivel agyamat elborították a gondolatok az esti ruhával kapcsolatban. Azon eszeltem mit vegyek fel, közben meg előpakoltam a következő órára.

*
A nap többi része nagyjából ugyanúgy telt, mint ahogy elkezdődött. Lucyval szívtuk egymás vérét, Daniellel pedig közelebb kerültünk egymáshoz, persze Justin se lógott ki, ő is mindig ott volt, és ha tudott, akkor mindenképp beszólogatott, a szemeit mindig rajtam tartotta, ez volt a cél. Ezeket örömmel könyveltem el magamnak, és nagyon jó kedvvel indultam haza, ahol nem volt senki, tehát rá tudtam hangolódni az esti bulira és a készülődésre.


                                                                                                                                                                       

Sziasztok!
Elnézést a majdnem 2 hónapos késés miatt, iszonyatosan röstellem magam. Többet nem fordul elő ilyen, sajnálom. Remélem tetszett a rész, és izgalommal várjátok a következő részeket, és hogy nem távoztatok el a blogtól. :)
Niki:) voltam, xoxo <3



2014. március 1.

Happy B- Day!

Nagyon Boldog Szülinapot kívánunk a főszereplőnknek, reméljük szuperül alakul a mai napja. Csodafiú! :,) <3







2014. január 21.

Tizenharmadik fejezet

A szőkeség sértődötten fordult meg, majd helyet foglalt a helyén, én csak nevettem rajta, hogy mekkora egy szánalmas csaj, fel se tudom fogni, hogy ő a barátnőm, ha még a barátnőm, de most egyáltalán nem izgat. Agyam inkább Jesminán kattog, hogy vajon jönni fog-e, mert ő mindig hamarabb bent szokott lenni mindenki előtt, de a történtek után jobban fogják szekálni, de majd én megvédem, nem érdekel, ha lemegy a hírnevem.
Már vége lett az első órának, de Jesminak nem jött be, a mai napon már biztos, hogy nem is fog.
- Haver!- ütötte meg a vállam Justin.- Merre járnak a gondolataid?
- Semmin.- ballagtam tovább a folyosón.
- A stréber csaj?- nevetett fel.
- Talán zavar, hogy okos?- kérdeztem dühösen.- Mert nem teszi ki a mellét és nem hord picsaruhákat, nem azt jelenti, hogy egy csúnya lány, hanem pont benne van meg az, ami a te ribancaidban nincs meg, a szépség.- löktem meg egy kicsit, majd eltrappoltam onnan.
- Dan! bocs, nem úgy gondoltam.- vágott be egy sajnálkozó tekintetett Bieber.
- Jól van, én is bocs, csak ez a csaj teljesen felhúzta az agyamat.
- Ne foglalkozz vele, majd lenyugszik.- veregette meg a hátamat.
- Ja.- rántottam meg a vállam, majd tovább folytattam az utamat.- nekem most van egy kis dolgom, majd később ütközünk!- köszöntem el Justintól, majd utamat Jesmina házához folytattam. Nem tudom miért, de az elmúlt időben többet gondolok és foglalkozok vele, mint régebben, lehet csak a sajnálat miatt. Van benne valami érdekes, hogy nincs rajta egy egész smink készlet, nem teszi ki mindennét, haja szép és ápolt, teste karcsú, csak sajnos nagyon bő ruhákat vesz fel, ami nem emeli ki az alakját, szemei érdekesen megbabonáznak, amikor belenézek. Gondolat menetemből kiszakított, hogy megérkeztem. Megnyomtam a csengőt kétszer, majd vártam, hogy kinyissák, ami meg is történt.
- Szia- köszönt halkan az ártatlan lány, mire szemeim felcsillantak, ahogy megpillantottam.
- Szia!- mondtam egy kicsit több örömmel a hangomban, mint azt terveztem.
- Gyere be.- nyitotta ki jobban a fehér fa darabot, majd én lassan sétáltam be a gyönyörű házba.
- Hoztam neked a házit- vettem elő a füzeteimet.- Inkább az órai anyagot- nyújtottam át neki, kellett valami duma, hogy miért jöttem ide.
- Köszönöm szépen.- kezei remegtek, ahogy elvette a füzetem.
- Nem kell, mikor jössz suliba?-  ültem le egy székre, majd Jesimna elém tette a narancs levet, amit megköszöntem
- Holnap már megyek- küldött felém egy erőltettet mosolyt.
- Mi a baj?- tettem kezeimet az karjára, amit simogatni kezdtem.
- Megaláztak. Egyáltalán nem vagyok jól- lett egy kicsit ideges.
- Mostantól melletted leszek, rendben?- emeltem fel fejét, mire ő angyalian elmosolyodott.
- Köszönöm!- ölelt meg, mire egy kicsit meglepődtem, de én is megöleltem. Jól esett őt a karjaimban tudni, hogy ezentúl én fogom őt megvédeni mindentől és mindenkitől, úgy fogok vele bánni, mint egy porcelán babával, ami egy másodpercek alatt eltörhet, ha nem vigyáznak rá, valami megfogott ebben a lányban, de nem tudom mi, talán az ártatlansága, hogy mindenki úgy bánt vele, mint egy bábuval, köztük én is, de nagyon megbántam, ezentúl mellette leszek. Halkan szipogást hallottam, ebből következtem, hogy elsírta magát. Szívem megszakad, hogy részben miattam is tette így tönkre magát, de ezentúl minden megváltozik.
- Nincs semmi baj, mostantól mindig itt leszek veled, bármi történjen velünk- simogattam a haját nyugtatás képen.
- Köszönöm szépen, igazán jól esik, hogy legalább egy valakire támaszkodhatok.- bújt a nyakamba.
- Esetleg nincs kedved még maradni- törölte meg a szemeit.
- Ezer örömmel.- küldtem felé egy mosolyt, mire az ő arcán is egy görbe vonal jelent meg.
- Mi lenne, ha tartanánk egy lelkizős napod?
- Mit?- kérdezte nevetve.
- Tudod, szerintem nem nagyon tudtad senkinek kiönteni a lelked, de én ezentúl itt leszek veled, mi lenne, ha elmondanál mindent, jobban fogod érezni magad.
- Még nem tudok benned bízni, nem a te hibád, csak olyan sokat bántottatok, hogy idő kell nekem, de már tudom, hogy rád számíthatok!- nevetett fel csilingelő hangján, mire nekem egy keserű mosolyra futotta.
- Tudod, ma megvédtelek a suliban.- mondtam büszkén.
- Köszönöm, ez sokat jelent nekem.- tette kezét a kézfejemre.

~ Jesmina szemszöge ~

Kicsit többet foglalkozik velem Dan, nem tudom, hogy miért. Lehet, hogy tényleg megbánta, de az is lehet, hogy megint valami fogadás, de nem fogok benne megbízni, nem tudom, hogy képzelte ezt az egészet, hogy párszor megvédett, ezért én már mindent elmondok neki az életemről, hatalmasat tévedt, de jó lesz még a tervemhez, mindenkin bosszút állok, aki fájdalmat okozott az eltelt év alatt, mindenkinek visszaadom, amit tőlük kaptam. Még egy kis ideig beszélgettem a sráccal, pár dolgot megtudtam tőle, hogy van egy bátya, aki már nem velük él, mindig is akart volna egy lány testvér, de sajnos nem adatik meg neki, Justin már régóta ismeri, akinek köszönhetően Daniel is ilyen lett, mert előtte tisztelte az embereket, nem cigizett, mert sportolt, de mostanra már nem szívja a káros anyagot, de még azt is elárulta, hogy néha füveztek Justinnal, amire nem büszke, de neki is voltak eléggé sötét korszakai. Jól esett, hogy elmondta ezeket nekem, de még egy kicsit finoman kiszedek belőle pár dolgot.
- Justin még mindig a sötét korszakát éli, ahogy te fogalmazod.
- Nekem azt mondja, hogy már rég leállt az illegális szerekkel, de szerintem csak nekem mondja azt, hisz sokszor találtam nála pirulákat és füves cigit, nem tudom miért csinálja ezt, sokszor, de az a baj, hogy megakar felelni a menő bandának, de már a drogok nélkül is menő lenne, sajnos muszáj kimondanom, hogy függő lett.
- Mindenkinek vannak olyan dolgaik, amit egyedül nem tud megoldani.
- Igaz, de most mennem kell.- pillantott telefonjára, majd felállt az ágyról.
- Örülök, hogy eljöttél- mosolyodtam el.
- Örülök, hogy beengedtél.- közeledett hozzám, majd arcomból elseperte a barna tincseimet, majd arra lettem figyelmes, hogy az ajkai az enyémen vannak, hosszú puszit lehet a számra, amit nem elleneztem.
- Ebből még baj lehet- pillantottam szemeibe.
- Nem érdekel.- próbált megint megcsókolni, de a telefonja rezgése megzavart minket, amit nem is bánok.- Sietnem kell, holnap találkozunk a suliban. Szia.- köszönt el, majd sietősen távozott a lakásból, meg se várta, hogy ki kísérjem

You're a victim of your own mind. | via Tumblr
Örülök Justin keserű problémájának, hisz ő ezer fájdalmat okozott nekem, megérdemli, hogy drogos lett, lehet, hogy ez csúnya dolog, de annyi fájdalmat okozott nekem, hogy az évekig tart feldolgozni. Még Dan-ra nagy szükségem lesz, hogy bosszút álljak Justinon és a csatlósain, holnap nagy meglepetés fog mindenkire várni, mert ezentúl nincs Jesmina, hanem Jes lesz. Beledobtam táskámba a telefonom, elvettem anyu vásárlási kártyáját, amire azt mondta, hogy bármikor elvehetek kérdés nélkül, amit most meg is tettem elsőnek.Megkerestem a kocsi kulcsit, mert még tavaly nyáron letettem a jogsit, de egyszer se használtam az újdonsült kocsimat, de most ennek is vége. Gyorsan felkaptam magamra egy utcai ruhát, majd kértem időpontot a fodrászhoz még a mai nap folyamán, amit sikeresen meg is kaptam, délután 4-re kell mennem. Beültem a fehér telepjárómba, majd indultam is egy másik államba, hogy ott vásároljak magamnak, mivel a város plázájában mindig ott szoktak lenni az iskolám menő csajai, ezért én inkább átmegyek egy másik helyre, hogy holnapra nagy meglepetést okozzak nekik.Hamar megérkeztem a hatalmas központba, majd onnan mentem a márkásoknál márkásabb boltokba, Gucci, és még sok híres tervező üzletébe. Durván 2 óra alatt végeztem a vásárlással, majd indultam haza, onnan pedig a fodrászhoz.
- Szia Jes!- köszönt mosolyogva Anne, a fodrászom.
- Szia Anne!- adtam neki három puszit, majd helyet foglaltam a szélbe.
- A szokásos haj lesz?- tette rám a védi kötényt.
- Nem!- mondtam magabiztosan.- Valami újat szeretnék, a hossza maradjon ekkora, lehet kisebb, de annyira rövid ne legyen, és talán egy kis festés is lehet.
- Mi történt veled drágám?- csodálkozott a 30 éveiben járó nő.
- Csak megváltozok, csajosabb leszek.- mondtam inkább magamnak a tükörbe, mint neki.
- Ennek igazán örülök, akkor olyan hajat kapsz, hogy elájulsz.- mondta nevetve.
- Oh, arra kíváncsi leszek.- mosolyogtam rá.
Nagyon sokat beszélgettem a fodrászommal, nagyon kedves és megértő ember, szívesen elfogadnám egy nővérnek, aki tanácsokat ad mindig a divatban és a hajban is egyaránt. Úgy elbeszélgettünk, mint két jó barátnő, akik mindent tudnak egymásról. Majd persze az újságokban lévő pasikat is kibeszéltük, hogy melyik helyes melyik nem, majd 1 óra elteltével a hajam készen volt. Amikor megláttam magam a tükörbe, azt hittem, hogy valaki más ül a helyemen, de nem, mert én vagyok ott, aki ilyen szép.
- Köszönöm szépen, nagyon szép munkát végeztél- öleltem meg boldogan,.
- Örülök, hogy segíthettem, hogy megszépülj, igaz eddig se voltál csúnya, de most tökéletes vagy.- mosolyodott el, talán még egy kicsit el is érzékenyült. Sokszor megköszöntem neki, majd borravalót is adtam neki a szép munkáért, majd utam haza vezetett. Lassan hajtottam kocsimmal, hogy élvezhessem ezt a szabadságot, ami most felszabadult bennem, még soha nem volt ilyen érzésem, de most magabiztos vagyok, ezt nem vehetik el tőlem, mert én küzdeni fogok, hogy elérjem a célomat. kulcsomat zörgetve nyitottam ki az ajtót, szokás szerint egyedül találtam magam a hatalmas házban, de már ez se zavart. Egyenesen a szobámba vettem az irányt, majd régi ruháimat kiszedve, betettem az újakat, teljesen új Jesmina keletkezett a mai naptól. Levetettem a ruháimat, hogy megfürödjek, lassan másztam bele a kellemes meleg kádba, végig vezettem testemen az epres illatú tusfürdővel, majd élveztem, ahogy az epres illat végigjárja testemet, jó érzéssel töltött el. A percek hamar elteltek, vele együtt én is elálmosodtam, így kimásztam a kádból és magamra kaptam az újdonsült pizsamámat, majd lefekvés előtt küldtem Dannak egy smst, hogy holnap reggel várjon meg a suli előtt. Felkészülve a holnapra feküdtem be a puha ágyamba.

*********************************************************************************

Sziasztok!
Lassan 1 hónapja csúsztam el a résszel, amit nagyon sajnálok, de nem nagyon volt időm írni, mert orvoshoz kellett járni, amivel nincs is baj, de a szememet vizsgálták, és sokszor homályosan láttam, ami megnehezítette az írásom, lehet, hogy ebben is találtok valami hibát, de most a szemem így engedtek. Remélem nem haragszotok, hogy ilyen későn hoztam a részt, de innentől az események már beindultak! :) A következő részt Niki:) Hozza majd nektek, addig is puszi, remélni tudom, hogy ez a rész úgy elfogadható lett! Puszi: Enchil